Ma nem sportoltam semmit..baráti összejövetelen voltunk, konkrétan szülinapon.
Tudtam, hogy ez egy igazán nagy kihívás, de különösebben nem stresszeltem miatta.
Valahol azt olvastam, hogy legjobban az hízlal, amit úgy eszünk, hogy bűntudatunk van.
Hát nem ettem degeszre magam, de az 5 minipogácsa és a negyed szelet gyümölcstorta tutira megemelte a napi 50 g CH körüli értékemet, nem is beszélve arról a fehér kenyeres szendvicsről, aminek szalámi volt a tetején.
Persze mindez 18 óra előtt fogyott el, de azért +kcal a javából.
Szóval mai diétám kajailag nulla, viszont a 3 liter vizet megint sikerült meginnom.
Holnap megpróbálkozok a zöld teával, ami állítólag zsírégető hatású, és mivel kezdődik a szabim, esetleg délelőttre is beiktathatok valami mozgást a ma esti helyett…
Valamiért felötlött bennem, hogyha holnap az álomalakomban (és persze egészségesen) ébrednék fel, vajon könnyebb lenne-e tartanom az egészséges életmódot, és nem vagyok benne biztos, hogy igen. Hiába tudnám, mennyi gondot is okozott a súlytöbblet, lazítanék a gyeplőn, rontva az elért eredményen.
Ebben kellene mrgváltozzak, hogy képes legyek hinni a kitartásomban.
Meggyőződésem, hogy az utolsó 10 kg olyan “már úgyis mindegy, hiszen így is nagyon kövér vagyok” felkiáltás kíséretében csatlakozott hozzám.
Nem mindegy. 20 dkg mínusznak is tudnom kell örülni a hosszú távú tervem érdekében.
És nem adom fel, nem adhatom fel, mert csak egy életem és egy testem van itt a Földön.
Nagyon szép idézetet olvadtam ma, ezzel búcsúznék:
“Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted az egész világot.”
Sajnos a szerzőt nem sikerült megtalálnom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: