Azt mondod, rohan az idő.
Én erre azt mondom: Te rohansz.
Abba a csoportba tartozol, aki “elszalad a boltba”, ” gyorsan felkap valamit”, “átugrik a szomszédba”, “belehúz a munkába”, “kiugrik a postára”, “beugrik a cipészhez”?
Akkor Te folyton rohansz. Legalábbis annak éled meg.Természetesen nem a reggeli péksütibeszerzés a természet titkainak kifürkészésére fordítható legoptimálisabb időpont, de van egyáltalán ilyen? Vagy már megszoktad, hogy a Nap kel és nyugszik oszt’ jó van. Észreveszed egyáltalán, vagy csak tudod, hogy megtörtént, meg kellett történnie, hiszen így megy ez, mióta világ a világ.
Tudom, hogy sok a dolgod, de azért néha próbálj meg lassítani! Vedd észre az első őszi faleveleket, tedd beljebb a csigát a járdáról, írj olyanoknak, vagy látogasd meg, akik arra érdemesek, de sosincs időd rájuk, és a családodon kívül szánj időt magadra is.
Hiszen valószínűleg azért rohansz (azt leszámítva, hogy rohanó világunk erre predesztinál), hogy időt takaríts meg. Olyan időt, ami már akkor elveszett, mikor a szokásosnál fél órával előbb értél haza. Ugyanis nem +fél órád lesz, hanem fél órával több háztartásra, családra, vacsorakészítésre fordítható időd.
Talán emiatt a szokásosnál (egyáltalán nem elítélendő módon) kényelmesebbre veszed a figurát, vagy bonyolultabb vacsit kreálsz- a lényeg az, hogy a halandó aki ilyenkor utadba kerül- egy gyors meghátrálásra késztető:
-“Vigyázz már, nem látod, hogy mit csinálok?” -típusú kommunikációra számíthat, és azután később még esetleg azt is megbánjuk.
Ha folyton úgy érzed, hogy kifutottál az időből- ne hidd el.
Lassíts, állj meg, várd meg, mert LEHAGYTAD.
Kommentek