Könnyű blézerfölsőben (elvégre meleg van) glosszál a kocsi és a célpont között. Egyszer, kétszer, háromszor…Először azt hittem keres valamit, de nem, ő nem keresett az égvilágon semmit. Esetleg bambán bámészkodó járókelőket (pl. én) akiknek bemutathatja a legújabb “trendi” (de utálom ezt a szót) kollekciót. A kis kabátkához hyperszteccs nadrág és elmegymagas bokacsizma társult. Belőtt (olyan csirkefejes) frizó, műköröm, meg minden. Közben feltűnően rázta a kezében lévő kocsikulcsot, bár mindenki láthatta, hogy autóval érkezett. (lásd fentebb).
Enyhén szólva mulattatott a dolog. De nem csak engem.
Következő kép: véletlenül összefut egy ismerősével. Puszi, sziahogyvagy, mosoly. Ismerős tiszta ellentettje blézeresnek. Molett, lapos cipőt hord, nincs festve a haja, nincsenek műkarmai, és gyalog érkezik.
A célpontjuk ugyanaz. Megérkeztek. Várnak.
Célszemélyek hozzájuk röppennek, midegyik fészekalj a saját mamájához. Jó ezt látni.
Blézeres elköszön, célszeméllyel a kocsihoz indul. Elöl törtet, mögötte a csibéje. Beszállás előtt még kétszer megkerüli a járművet: biztos, ami biztos.
Ismerős a maga kis nyugodt tempójában a megálló felé veszi az irányt. Mellette a csibéje.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: